Elrabolták az EU-s játszóterek

2017.01.25

Mintha két összefolyó forrás közül az egyik útját egy odahulló szikla elterelte volna [...]

Mintha ott éltünk volna három évig, mindenféle kalandban játszottunk főszerepet. A legjellegzetesebbek és számomra legemlékezetesebbek talán az űrutazásaink voltak. Annyira csodálatos visszagondolni. A kapcsolatunkban megvolt minden, amire most, lassan 20 évesen vágyok. Egy igazi társ, aki megvéd és mindig hűséges hozzád. Egy fiú, akinek sorbanállás nélkül is megfoghatod a kezét, bármikor megpuszilhatod, vagy megölelheted. Két ember, akik között feltétlen odaadás, szeretet és őszinteség uralkodik. Akik egyenlők. Akik egy születésnapi partin, hiába a fiú - lány tábor, mégis egymáshoz húznak. Akik együtt játszanak, nevetnek, álmodoznak és megvalósítanak. Akik ugyanazt a csillagot látják, ha felnéznek az égre. Még világosban is.

Óvodában teljesen máshogy működtek az érzelmek, mint most. Akkor még minden annyira őszinte és igaz volt. Nem kellett megjátszanod magad, nem kellett elrejteni az érezéseket, vagy épp tucat, látszat emberként érezni, amit érezned illik. Mindenki a barátjával és barátnőjével játszott. Emlékszem, nekem akkor csak egy barát létezett. Hűségesek voltunk egymáshoz. Csak ő volt és én. És Maus, azt hiszem, így hívták a kis, plüss egerét. Minden nap találkoztunk. Imádtam vele lenni az udvaron azon a sárga és lila csíkozású gömb mászókán. (Azóta azt is elrabolták tőlünk, hála az EU-s játszótereknek.)

Ilyen köteléket csak az élet mostoha szörnyecskéje képes elszakítani. Mintha két összefolyó forrás közül az egyik útját egy odahulló szikla elterelte volna. Fájó dolog ráeszmélni, hogy mennyi minden elmúlt. Nyomtalanul? Bennem egyértelműen nyomot hagyott, de, hogy ő gondol - e még az együtt töltött időnkre, a gyökereinkre, azt nem tudhatom. Csak egy biztos: Ő, az a múlt, akire mindig emlékezni szeretnék és, akire örökké büszke leszek.

2016.04.17.