Mi lett volna ha ...
Egy csipetnyi csoda, mi hiányzik,
ez a vers csak ennyiben hibádzik.
Fékezett a nyár, és te megálltál,
azt gondoltad, királylányt találtál.
Kiszállhattál volna a barna Volkswagenből,
kiszakítva ezzel mostoha háreméből.
Elrabolhattad volna. Legalább a szívét.
Megkóstolva élete s csókos ajka ízét.
Ismétlődő semmiség, furcsa véletlen?
Az, hogy tiéd legyen úgy vélted, képtelen?
Pedig ő már rég ott volt, csak téged látott,
évekkel előbb, csak szerelmedre vágyott.
Megtehetted volna, hogy hűs csókot lehelsz arcára.
Megtehetted volna, rohanó lelkednek dacára.
A végtelent adta volna neked a kis "Nefelejcs"...
Pontosabban azt is kaptad, kérdés neked mit jelent,
Mert lám, drága, le sem hunyod gyönyörű, szép szemed,
arca azóta egyfolytában előtted lebeg.
Elszalasztott alkalom, nem hallattad szavadat:
Nem sütött Rád a Nap, de megégetted magadat.
2015. július 27.