Utolsó tánc?

Elveszett az idő s megtört a tér,
Hirtelen megfutamodott a tél.
Ketten álltunk az aula kövén,
Létrejött az a sablonos törvény.

Apró, alig feltűnő lépések:
Izgalmas és gyönyörű kérdések.
Feszült izmok nyugalomra leltek,
Bár heteink oly gyorsan elteltek.

Két szív helyet cserélt egy időre,
Míg felkért pár angolkeringőre.
Karjaink végtelen kört alkottak,
Lelkeinkben tüzet lobbantottak.

Mosolygott kék szemünk, egész lényünk,
Megéreztük, milyen, mikor élünk.
Egy szempillantással simogattunk,
Pesti esti bárban iszogattunk.

Néha úgy fáj emlékezni miránk,
Egyre mélyebbre süllyed a szilánk,
Mert az egyik szív eltörött akkor,
Hiába az apró hibafaktor.

Azóta is járom a táncunkat,
Vigyázom minden egyes álmunkat,
Őrangyalként várom és figyelem,
Míg visszatér hozzám a szerelmem.